A virtuális harmadik: jogos a féltékenység?

Az egyik korábbi témánknak, a szexaddikciónak köszönhetően, meglepően sokan kerestek fel az utóbbi hónapokban a magánrendelőmben. Elmondhatom, hogy engem is meglepett, egyrészt a bizalom, másrészt az érdeklődés folyamatossága. Úgy gondoltam, ez elég kényes téma ahhoz, hogy az emberek személyesen kérjenek segítséget. Hát nem így van szerencsére! A bizalom természetesen kétoldalú, de akik megosztották a kétségeiket velem, azok közül a többség ma már sikeresen túljutott  a kezdeti félelmeken és azon dolgozik ami a szexaddikciót létrehozta.

Ezek az esetek hívták fel a figyelmemet arra, hogy milyen sokféle oka lehet egy látszólag azonos diagnosztikai kategóriával ellátott tünetnek.
Néhány tipikus példát osztanék meg az olvasókkal, azzal a szándékkal, hogy talán nagyobb bizalommal tudnak a társakhoz fordulni és megosztani a kétségeiket.

Közös jellemzők

1. Mindenki párkapcsolatban él.
2. Az internetezés során fedezték fel szexfüggőségi igényüket.
3. Nem tudták abbahagyni és a kontrollt elvesztették felette.
4. Titkolták a társuk előtt.
5. Fiatal felnőtt férfiak.
6. Rendezett szociális háttér, munkahely, lakás, stb.
7. Korábban sehová nem fordult a problémájával.
8. Bűntudatot érez emiatt a tevékenysége miatt.

Különbözőségek

1. Csak házi pornó felvételeket néz.
2. Csak professzionális pornó felvételek néz.
3. Professzionális felvétel nézés közben felhív prostituált szolgáltatást, amit igénybe vesz ezután.
4. Fantáziál a felvételek nézése közben, illetve később, ami lehet erőszakos jellegű is.
5. Nem az érintett jött el a megbeszélésre, hanem a házastárs.

Feltárt okok

1. Válás elhúzódása és a közös gyerek elhelyezése súlyosbította a korábban kontroll alatt tartott késztetéseket (pornó nézegetés).
2. Testkultúrával foglalkozó munkahely túlingerli mind pozitív, mind negatív értelemben, és csak így tud kilazítani otthon, ha pornót néz.
3. Önbizalom hiánya, kevés tapasztalat a másik nemmel, amit a virtuális térben próbál helyettesítő tapasztalatként megélni.
4. Az elköteleződés elódázása, mind a párkapcsolatban, mind a munkában "későn érő típus".
5. Az idilli házasság nem az aminek látszik.

Eredmények

1. Önsegítő Internetes fórumot hozott létre a sorstársaknak; http://pornofüggők77forum.hu 
2. Sikeresen lezárult a válóper és visszanyerte az absztinenciáját.
3. Kontroll alatt tartja a pornóoldalak nézegetését, és a partnerkapcsolatában sikeresebb.
4. A szorongás és stresszoldás megoldása másképp.
5. Elmarad a konzultációról, még nem érett meg a változtatás igénye.

Összefoglalva a kezdeti tapasztalatokat, úgy tűnik a szexaddikciónak az internetes formája okozott az általam megismert esetekben nehézséget.
További esetekben olyan problémákkal találkoztam, amikor  a gyerekek és az egyik szülő bírálja a másik Internetes barátok kereső tevékenységét. Terápiás eset lett egy ilyen történetből, ahol a lány nem tudta elfogadni anyjának "titkos Internetes útjait" az apával koalícióra lépve. Az ellenséges családi hozzáállás eredményeként az anya el is költözött egy időre otthonról, mert nem viselte el a túlzott kontrollt a családja részéről. Nem tett semmi olyat, ami a család rendszerét hátrányosan befolyásolta volna, de az apa féltékenysége, a lányát szövetségessé tette az anyával szemben. 

Felmerül a kérdés, ki a hibás, mi az igazság, van e alapja a féltékenységnek, az internet okolható mindezért, vagy sem? Mindegyik kérdés elvetendő! Nincs HIBÁS. Az igazságot, de főleg az kapcsolatok egyensúlyát megalapozó kapcsolati IGAZSÁGOSSÁG elvét a családnak magának kell kimondani és nem "kinyomozni". A kontrollt jó, ha saját magán kezdi el mindenki gyakorolni és nem a másikon. A féltékenység a másik birtoklásának vágyából, és a kontrollérzés elveszítéséből fakadhat. A házastársak őszinte viszonya megelőzi az ilyen típusú féltékenységet, és az ebből fakadó félreértéseket. Jobb nyíltan megbeszélni a kellemetlen dolgokat is, mert minél inkább szeretnénk a kontrollt megőrizni a társunk, a gyerekünk, szerettünk felett annál inkább szorítjuk bele a tiltott dolgok űzésébe. Miért? Mert az állandó kontrollálásunkkal a bizalmatlanságunkat fejezzük ki. 

Visszatérve az igazságosság elvére. Ez egy családterápiás fogalom, mely kimondja, hogy törekedni kell a tagok közötti viszonyok igazságosságára. Vagyis a jogok és a kötelességek arányára. Ebben segíthet a terapeuta, amikor az egyensúly nagyon elbillen és nem tudják már otthon megbeszélni a sérelmeket.