Valentin-nap: milyen romantikus csapdák leselkednek ránk?

A kodependencia (társfüggőség) fogalma változik a különböző megközelítések szerint. Ami nem változik, az a függőség a másik személytől. Feltehetően mindig is létezett ez a függőség a másik személytől, csak a társadalmi megítélése volt más. Különböző történelmi korszakokban ez a legtermészetesebb állapot volt. Sőt bizonyos korokban az ideális kapcsolati forma a reménytelen szerelem képében megjelenő társfüggőség volt. A kortárs szociológia egyik ismert alakja, Luhmann a szerelemről, a szenvedélyről és a kapcsolatokban közvetítő szerepet betöltő kódokról írt könyvet. A kódforma véleménye szerint koronként változott, hol nyílt, egyértelmű viselkedést jelentett, hol egészen rafinált, rejtett formában közvetített. Az alábbiakban néhány változatot mutatok be, ami az elmúlt évszázadok során uralkodó volt (Luhmann, 1997).

A lovagi szerelem (makulátlan szerelem)

Az erotika olyasvalami felé mozdul el, amit csak egy bizonyos nőtől (nem többtől vagy néhánytól) lehet megkapni. Ez a tény térdrekényszeríti a lovagot, akinek a küldetése egybeforr az eszményi nő kegyeinek elnyerésével. Ebben a kódformában az erotikus vonatkozások szorosan összefüggenek egy magasabb rendű ideállal. Luhmann szerint „létezik egy olyan stilizált szféra, amelyben a ráció és az érzékiség nem válik el a megszokott érvénnyel, és az ember nem képes tisztán elválasztani, hogy mi az, ami az angyalokkal és mi az, ami az állatokkal köti össze.” Előfordult, hogy a lovag soha nem tudta beteljesíteni a szerelmét az eszményített nővel, de a függőség a kapcsolattól megmaradt. 

Romantikus szerelem (szerelem része a szexualitás)

 A „fennkölt” és érzéki szerelem egykori szembeállítása már nem érvényes ebben a kódformában. Ellenkezőleg, a szerelem részévé teszi a szexualitást. A szerelemnek és szexualitásnak ezen az első koncentrált formáján túllép a XVII. század, és az eszményből klisé lesz. Csak a romantika szentesítheti a szexualitás és a szerelem egymásba kapcsolódását. Ez az uralkodó kódforma csak a XIX. század végén kezd megváltozni és az erről való gondolkodás átalakulni. „A szerelem semmi más, mint a nemi ösztönök idealizálása és rendszerezése” (Luhmann, 1997, 22. oldal)

Problémaorientáltság (házasság és szerelem)

Ebben a részben Luhmann azt az ellentmondást helyezi előtérbe, ami a szerelemmel kapcsolatos elvárások és a házasság mindennapi valósága között jelentkezik. „A valóság sokkhatása veszélybe sodorja a románcként indult házasságot.” Ha a kódot arra specializálták, hogy egy „nem normális” viselkedést normálisnak tüntessen fel, akkor óhatatlanul csődöt mond, amikor a valós pszichikai és társas feltételek nyomása alatt a „nem normális” viselkedés ismét normalizálódik. Ekkor azonban a kiábrándulás következik, az eszményben való csalódás. Ez esetben a házasság eszményében való csalódásról van szó, ami elsősorban a férfiakat sújtja. Éppen azokban az elvárásokban csalódnak, amire a házasságot alapozták. „A férfiak képzelettel pótolják a hiányzó szívbéli kötelékeket” (Luhmann, 1997, 193. oldal) 

A szerző a következő gondolattal zárja az intimitáskódok változását és annak hatásait.  „A szenvedélynek  vége, az eszményből  csalódás  lett,  a  problémának  nincs  megoldása.  A probléma irányultságnak azonban előnyére válik, hogy azt a feladatot adja a szerelmeseknek; a problémájukkal való foglalkozásban mutassák ki szerelmüket – gyötrő kilátástalansággal, mégis szerelemmel.” 

Szeretetfüggőség

A történeti kitekintés után egy újabb leíró modellbe tekintsük bele, ami az addiktológiában divatos, népszerűsítő irányt jelent. A kodependencia fogalmát többen meghaladottnak tartják, és újabb kifejezéseket kínálnak fel helyette. Shaef az egyik úttörője a szeretetfüggőségek lélektanának, aki maga is kodependens volt, és önkritikusan fogalmaz könyveiben. Személyes tapasztalata sok mindent élmény közelbe hoz, rengeteg esetet ír le. Tipikus párkapcsolati problémákat tár fel, melyek középpontjában a függőség áll. Az alábbiakban néhány tipikus konstellációt sorolunk fel (Shaef, 2000).       

Szexuális függőségek

1. szexuális anorexia,
2. szexuális fantáziafüggőség,
3. önmegtartóztatás mint szexuális függőség,
4. maszturbáció mint kábítószer,
5. kéjfüggőség: sok szerető, békétlenség,
6. szexuális függőség és erőszak,
7. szexuális függőség és az egyéb függőségek társulása (elfedik, igazolják, racionalizálják egymást).

 Romantikafüggőség

A romantikafüggő számára a forma a fontos. A filmszerű díszletek, a hangulatvilágítás, a háttérzene és egy nagy adag illúzió. Más amerikai szerzők is fontosnak tartják a romantikafüggőséget a társfüggőség kialakulása, de az alkohol- vagy drogfüggőség kialakulása szempontjából is. Straussner és Zelvin (1977) könyve is említi a nők addikciós problémáinak kialakulásában a romantika szerepét.

Shaef hasonlóan fogalmaz, amikor a romantikafüggő embert úgy jellemzi, aki „a filmekből és slágerekből tanulta, hogyan kell érezni egy kapcsolatban, és most ezeket az érzéseket keresi egyre. A romantikafüggő állandóan a jövőben él, sosem tud önmagaként létezni a jelenben. „ (Shaef, 2000. 71. oldal)

Romantikafüggő és a szexfüggő kapcsolata azon a félreértésen alapul, hogy mindkettő egészen mást remél. A romantikafüggő a nagy szerelmet, a szexfüggő a nagy erotikus izgalmat. A csalódás borítékolva, mégis gyakran ismétlődik a helyzet az életükben. A kémiai szerek és a romantikafüggőség kapcsolata úgy jellemezhető, hogy egyes szerek fokozzák a romantikus hatást, például a bor, a kokain és a marihuána. Reklámhatás is fokozhatja a romantikafüggőséget, a kémiai szerek reklámozás esetében. Ilyen lehet a cigaretta, a különböző italok és az ezzel egybekapcsolt luxusélet reklámozása. Ezek is a romantikus illúziókat támogatják.

Kapcsolatfüggőségek

1.  a kapcsolat létével van függőségben,
2. a másik személyével van függőségben.

 Kapcsolatfüggőségek és a többi szenvedélybetegség

1. függőségek, amelyek elfedik a kapcsolatfüggőséget (szex, romantika),
2. függőségek, amelyek igazolják, vagy racionalizálják a kapcsolatfüggőséget (étkezési zavarok, alkohol, drog).